Felhők felett

Egyik decemberi, hajnali ködös, szürke reggelen elindultam arra a helyre, ahonnan talán páratlan légköri jelenségnek lehetek szemtanúja. Minden időjárási tényező adott volt ennek a kialakulásához.

Felérve a hegytetőre mesevilág fogadott. Zúzmara borította a fákat, fehérbe öltözött a természet. Az ágakon megtelepedő jégkristályok alatt izgalmas volt elhaladni. Nemcsak az ágakon, hanem az ösvényt is belepték a lehullott jeges képződmények. Haladva az utamon leereszkedett a köd. Ekkor arra gondoltam, mégiscsak megpillanthatom, részese lehetek egy nem mindennapi jelenségnek.

A hegyoldalba érve, a ködös időjárásnak köszönhetően szó szerint a felhők felett jártam. Egyik ámulatból a másikba estem. Amerre néztem, végtelen ködtenger vett körül. Eltünt a táj, a horizont, az ég a földdel összeért. Csak a magasabb hegytetők mutatták meg magukat, és sajnos a Nap is csak pár percre volt látható.

Úgy éreztem, mintha lebegnék a felhők felett. Nagyszerű érzés, fantasztikus élmény volt! A természet megint rendkívülit alkotott. Elidőztem egy ideig, majd fájó szívvel hagytam magam mögött ezt a csodás látványt. Nem mindennap történnek ilyen jelenségek. Örülök, hogy átélhettem és megörökíthettem.