A természet minden percben tartogat valami csodát, csak meg kell állni egy pillanatra, és észrevenni.
A fotóimmal ezt a csendes, mégis lenyűgöző szépséget szeretném megmutatni. Nem keresem a különlegeset, inkább azt örökítem meg, ami ott van mindannyiunk körül, csak gyakran elsétálunk mellette. Egy harmatos levél, a nap első fénye a víz tükrén, egy párás reggel vagy a lemenő nap aranyfénye. Számomra ezek jelentik a valódi varázslatot.
Amit a fényképeimen látsz, az a valóságban is pontosan ugyanúgy történt. A mai fotótechnikák sok mindent lehetővé tesznek, de én tudatosan nem használok utómunkát a képeimen. Hiszem, hogy a természet nem igényel szépítést, épp elég lenyűgöző a maga egyszerűségében és méltóságában. Egy jól elkapott pillanat megfelelő fényviszonyokkal és átgondolt képkivágással többet mondhat minden trükkös szerkesztésnél.
Legszívesebben olyan témákat fényképezek, ahol a víz és a fény találkozik: folyók, tavak, vízesések, köddel borított tájak vagy lassan hömpölygő felhők. Különösen vonzanak a naplementék és hajnali órák — amikor a táj még csendben van, és minden fénysugár egészen másképp hat. A hosszabb záridővel készült képek pedig segítenek megmutatni a mozgást, legyen szó víz áramlásáról vagy szél sodorta felhőkről.
Nagyon sokat vagyok a természetben, gyakran ugyanarra a helyre is visszatérek, mert tudom, hogy egy másik évszakban, egy másik napszakban vagy akár csak más hangulatban egészen más arcát mutatja. A fényképezőgép mindig nálam van, hogy ha eljön a pillanat, ne csak nézője, hanem megőrzője is lehessek. Mert ezek a pillanatok soha nem ismétlődnek meg ugyanúgy, de egy képben talán megmaradnak annak, aki szívesen időz el rajtuk.