Titokzatos hajnal

Egy szép, késő őszi reggel Szobra indultam az Ipoly völgyébe. De mintha éreztem volna, hogy előtte el kell látogatnom a Duna-Ipoly torkolathoz. Vajon milyen lehet most napkeltekor? És milyen jól tettem! Arra nem számítottam, hogy túlvilági látvány fogad. Mintha nem is a Földön járnék. Még a lélegzetem is elállt a gyönyörűségtől. Félelmetes volt, de egyben csodás is!

A kelő Nap éppenhogy átsejlett a ködön, vörösre festve azt. A Dunára ereszkedő sűrű köd — hiszen még a túlpartot sem láttam — és a megjelenő aranyhíd fokozta mindezt a festői hangulatot. Elképesztő volt, nem tudtam betelni vele. Hogy fokozzuk még mindezt a jelenséget, hajó keltette hullámok közeledtek, igencsak gyorsan, fodrozva a folyó felszínét. A hullámok ugyan megtörve, de szinte tükröt mutattak a környezet vörös színével. Olyan gyorsan történt mindez, hogy még időm sem volt se gépet, se objektívet cserélni. Így csak azzal dokumentálhattam a történést, ami éppen a kezemben volt.

Majd lassan felszállt a köd és láthatóvá vált a Duna-parti csodás táj. Légköri és természeti tényezők véletlenszerű együttállása hozta létre ezt az elképesztő látványt. Ennek átélése felemelő volt! Ilyen megkapó jelenségben azóta sem volt részem. Igaz a mondás, jókor lenni jó helyen.